Bejelentés



Dr. Kovács Gyula [KGyul@] honlapja
Dixi et salvavi animam meam!

MENÜ








Szemelvények régi blogbejegyzéseimből, csak erős idegzetűeknek!

2005. május 17. (kedd) NA, MÁ` AZT HITTEM, HOGY SOHA NEM JUTOK BE... Sziasztok! Kicsit elbíbelődtünk egymással: az MSN-fiók és én. Jól megvoltunk, miután Laci hazajött. Tudjátok, Laci, aki megmondja, miután abisko jól megkérdezi tőle. Mit kérdez meg? Ja, ti nem olvastátok Kovács Gergő fedőnév alatti hozzászólásomat saját naplómhoz. Akkor nem is tudtok semmit. Az lényeg a következő: nem tudtam belépni MSN-fiókomba, mert mindenféle adatot kért tőlem, de "MSN-fiók létrehozása" címszó alatt és, ugye, nekem ilyen már van. Mit kérdeztek, hogy segített-e Laci? Szerintetek? És most megyek kerékpározni! Sziasztok! __________________________________________________ 2005. május 9. (hétfő) ITT AZ IDŐ BLOGOT ÍRNI! Az igazság az, hogy a kezdéssel mindig bajom van. Nem csak azért, mert minden kezdet nehéz (ez közhely, de igaz), hanem mert igazán nem tudom eldönteni, hogy 1. kell-e megszólítás vagy sem, 2. amennyiben igen, akkor kit és hogyan szólítsak meg? Jó, legyen megszólítás, már csak az illem kedvéért is. Az első kérdést tehát megoldottam. A második kérdés már nem olyan egyszerű (emlékeztek, mindig a második kérdés a nehezebb). Szóval, kit és hogyan, mi módon szólítsak meg. Ha ez egy napló (márpedig ez egy napló), akkor lehetne úgy kezdeni, hogy: „Kedves naplóm!” (Ez a kis rohadék, ma nagyon lusta, ha meg éppen nem döglik, akkor sohasem ott mászkál, ahol kéne.) Igen ám, de a „Kedves naplóm!” után — irodalmi emlékeim szerint — a következő folytatás ildomos: „Ma majdnem megláttam őt.” Bocsánat, az „őt” nagy kezdőbetűvel is írhattam volna, láthatjátok, tényleg nincs könnyű életem (a vörösbort és a sajtot most — mint súlyosító körülményt — nem számítva). Na, ne komolytalankodjunk! Tehát: „Kedves Naplóm! Ma majdnem megláttam őt, de mire megláttam (volna) kiderült, hogy nem Ő volt, hanem valaki, aki nagyon hasonlított rá.” Beláthatjátok, én, aki vagyok (a harcos, a rettenetes), ilyen stílusban nem írhatok. Ez inkább pöttyös vagy rózsaszín-kék csíkos könyvekre jellemző. Rendben, akkor az olvasóközönséget kell megszólítanom. Jó, de hogyan? Egyáltalán tegeződjünk, magázódjunk? Eldöntöttem, essünk túl rajta… Sziasztok! (Csak így, egyszerűen, és nyugodtan lehet visszategezni.) Itt az idő blogot írni, mert aztán úgy járok, mint két bloggal korábban: átcsúszom a holnapba, ami aztán már ma lesz, de ezt az előző alkalommal kifejtettem. Valamelyik nap említettem nektek Szakály Bernadettet, akinek írtam egy nyílt levelet, amit ő akkor még nem tudott. Akkor még. Most már tudja. A történet röviden a következő. (Már megint alszik, a kis szemétláda!) Pályáztam két állásra, amit a Bp. XXII. kerületi önkormányzat írt ki. (Kicsit hosszabb a nevük, de most hagyjuk.) A pályázatot annak rendje és módja szerint elküldtem, behívtak meghallgatásra, de az elutasító értesítést a behívásom előtt kipostázták. Emlékeztek, ugye? Na! Szóval ez a Szakály Bernadett, amikor megtudta, amit korábban nem tudott, felhívott telefonon és elnézést kért. Nem sumákolt, nem magyarázkodott! Elnézést kért, mert elcseszte. Ennyi! [Azt írja a Word, hogy ilyen szót nem illik papírra (képernyőre) vetni. Hol élsz te, apikám? Az apikám az apukám becézettebb formája, ezt is javítaná, de nem hagyom.] Meg annyi, hogy köszönöm, kedves Szakály Bernadette! Le a kalappal! Szakály Bernadettről jut eszembe a pályázat, erről meg az, hogy ma megint kaptam egy elutasító levelet. Képzeljétek: a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (a továbbiakban: ZMNE), meghirdetett egy oktatói állást. A Hadtudományi Kar Jogtudományi és Politikaelméleti Tanszéke egy icike-picike tanársegédi állást írt ki pályázatra. Na, mondom magamnak: egyetemi oktató még nem voltál, KGyula (aki vagy, harcos és rettenetes), főiskolán már oktattál, mi bajod lehet? Pályázd meg, barátom! A képesítési követelményeknek nagyjából megfelelsz (erre a nagyjából megfelelésre még visszatérek), van neked szakirányú egyetemi és főiskolai végzettséged, huszonöt éves szakmai, és vagy öt esztendős oktatói gyakorlatod, tudományos háttérrel is rendelkezel, rengeteget publikáltál, könyveket írtál (bár abisko szerint inkább blogot kéne írnom), nosza! Mi mást tehettem, ha már így felbujtottam magam, úgyis csak egész nap itthon repesztem, amióta felmondtam a minisztériumnak (legyünk pontosak: közszolgálati jogviszonyomat megszüntettem), lógok a NET-en, pedig tanulnom kéne, akkor meg nem mindegy… Hát (tudom, ezzel a szóval nem kezdünk mondatot, de ez marhaság, aki három könyvnél többet olvasott már életében, az tudja jól), ma megkaptam az elutasítást. Persze, most felhördültök, egyesek talán még a szívükhöz is kapnak. Hallom a kórust: „Mi volt a baj, KGyula (aki, harcos és stb.)?” Mi lett volna? Nem feleltem meg a képesítési követelményeknek, ugyanis nem rendelkezem idegen nyelvből középfokú, államilag elismert nyelvvizsga bizonyítvánnyal. Ebből megint nyílt levél lesz, gyerekek, látom előre. Csak nehogy aztán kitiltsanak a ZMNE területéről, mert az érzékenyen érintene, ugyanis oda járok — egyebek mellett — könyvtárba. Mi van? Azt kérdezitek, hogy mit jelent az egyebek mellett? Két dolgot: máshova is járok könyvtárba; a könyvtár mellett, szintén a ZMNE területén van egy söröző-borozó. Igen, könyvtár után, egyebek mellett oda is szoktam járni (itt pedig az egyebek mellett azt jelenti, hogy a ZMNE területén lévő söröző-borozó nem csak az egyetlen általam látogatott vendéglátó egység). Na, ezt a kérdést itt és most zárjuk rövidre. Túlragoztuk (ragoztam). Mármint a söröző-borozó témát. Ez a nyelvvizsgátlanság volt a nagyjából megfelelés, mint említettem volt. Tudjátok, azért szomorú vagyok. Hadd vessek fel egy-két gondolatot ezzel összefüggésben. 1. Ha pályakezdő vagyok, nyeretlen kétéves, de rendelkezem középfokú, államilag elismert nyelvvizsga bizonyítvánnyal, akkor alkalmasabb leszek büntetőjogot oktatni? Egy frászt! Sőt. 2. Tételezzük fel, hogy a húszas éveim elején, valamelyik idegen nyelvből vizsgázom, aztán kb. huszonöt évig, meg sem szólalok azon a nyelven, akkor megfelelek? Persze! Ja! 3. Tudták nagyon jól, hogy nincs nyelvvizsgám, hiszen korábban írtam egy bemutatkozó levelet, részletes szakmai önéletrajzzal, abból ez a hiányosságom kitűnt. Miért mégis, hogy a tanszékvezető levélben értesített, mit értesített: kapacitált, hogy pályázzak? Jó, hagyjuk… Holnap, vidámabb hangot fogok megütni. Elmesélem nektek, hogy miért hagytam ott a minisztériumot, meg ejtek pár szót Jani bácsi videotékájáról. Tudjátok, ahol szokott érkezni a 19:00 órai vörösbor-csatlakozás. Jó éjszakát, barátaim! (Jaj, majdnem átcsúsztam…) __________________________________________________ KOVÁCS GERGŐ KRISZTIÁN MEGJEGYZÉSE Sziasztok! Előre bocsátom, hogy én nem a Kovács Gergő vagyok, aki ráadásul még Krisztián is, hanem a KGyula (vagy KGyula1, ha nektek ez így jobb), és azért szólok hozzá saját blogomhoz álnéven (pontosabban kisfiam gépén, az ő E-mail címe alatt), mert a sajátomhoz nem férek hozzá. Miért nem? Hát, azt én nem tudom, de egy biztos: Ha az MSN Messengerben ráklikkelek a "Táram" elnevezésű fülecskére, nem a blogom jön be, hanem ez a gép, illetve az a gép (szóval értitek), MSN-fiókot akar velem csináltatni. Csakhogy, nekem már van. Ilyen egyszerű az egész. Már írtam abiskonak, hogy segítsen, de meg kell várni Lacit! Hogy ki az a Laci? Aki ezt nem tudja, annak virtuálisan kitekerem a nyakát. Hát ki lenne! Laci, az egyfelől Angel, másfelől abisko Lacija, továbbá Holiday papája, de Laci legfontosabb tulajdonsága, hogy hazajön. Miért fontos ez a tulajdonság? Mert ha hazajön, akkor abisko jól megkérdezi. Hogy mit kérdez meg? Feladom... Ennyire értetlen népséget én még nem láttam! EgyÉbiránt abisko megnyugtatott engem, hogy ez a dolog vele is előfordult, de ne aggódjak, mert majd nemsoká megtörténik a hazajövés... Innen már tudjátok. Most pedig elmegyek kerékpározni! Sziasztok! (KGyula voltam) __________________________________________________ 2005. május 7. (szombat) TEGNAP SEM ÍRTAM SEMMIT. BELÁTHATJÁTOK, EZ TARTHATATLAN ÁLLAPOT Harcos üdvözletem! Tulajdonképpen KO vagyok. Pontosabban: teljesen KO. Ez az egyik megállapításom, a másik pedig, hogy - a bizonyossággal határos valószínűséggel (ez egyébként kedvenc szavajárásom, ha nem vettétek még észre) - a mai naplóírás is jól átcsúszik a holnapba! Azért "is", mert a legutóbbi alkalommal szintén a holnapi napba történő átcsúszás esete forgott fenn. (Azért, ez valami! Négy sort írtam idáig a semmiről. Tehát a közmondás szerint egyéb aljasságra is képes vagyok.) Persze (ezt a szót is előszeretettel használom), most magyarázattal illene szolgálnom, miért is vagyok KO? A válasz egyszerű. Azért vagyok KO, mert nem vagyok abisko. [Egyszer, elkövettem azt a hibát, hogy nagy kezdőbetűvel írtam a nevét. Akkor még nem tudtam a jelentését. Ti sem tudjátok, én meg nem árulom el. A jelentését, meg abiskot sem. Természetesen, van kivétel (de nem az árulásra). A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete által kiadott helyesírási szabályzat szerint, a mondat elejét nagy kezdőbetűvel kell írni. Ebből eredően... Na, ezt már ti is kitaláltátok.] Hol tartottam? Ja , igen. Az a megállapítás, hogy "nem vagyok abisko" további kérdéseket vet fel: 1) miért nem vagyok abisko; 2) abiskotlanságom milyen ok-okozati összefüggésben áll KO mivoltommal? Az elsőre a válasz egyszerű. Azért nem vagyok abisko, mert KGyula vagyok (a harcos, a rettenetes, és most egy kicsit KO, de ez csak átmeneti állapot). A második kérdés megoldása sem túl bonyolult, inkább csak hosszú. Fogjuk rövidre. Abisko (igen, drága, itt és most nagy kezdőbetűvel) ma reggel 06:20 órakor már aforizmázott Liszy fórumán, este 23:00 óra után pedig még KGergő kiskorút próbálta rábírni arra, hogy valamilyen Internetes programban regisztráltassa magát (kitartása van a nőnek, annyi szent). Ehhez képest, délután ballagáson volt és KO-ságnak nyoma sem látszott rajta. Így már értitek? Lenne még magyarázat, de nem fárasztalak benneteket. (A the Beatles-től a Michelle-t hallgatom éppen, egyszerűen gyönyőrű. Több mint negyvenéves ez a nóta, gyerekek...) Jó, szinte hallom, hogy zúg a nép: KGyula, azért valamivel izmosabb magyarázattal is szolgálhatnál, KO-ságodra vonatkozóan... Na, jó legyen. Ma, délelőtt tanultam. 13:00 órakor hazajött az iskolából KGergő kiskorú, utána próbáltam tanulni. 15:00 órától elmentünk kerékpározni, majd uszoda, szauna, kerékpárral haza, aztán Jani bácsi (róla egyszer mesélni fogok), ott 19:00 órakor megérkezett az első vörösbor-csatlakozás... 20:00 óra, Frank Riva (ez egy sorozat, olyan mint pl. a Barátok közt, csak ez egy másik csatornán fut, fényévnyi távolságra), a film után pedig pacalfőzés, ezzel 23:00 órakor lettem kész. Mit mondotok? Hogy két óra alatt nem lehet egy pacalt megfőzni? Persze, hogy nem. Nektek. Az alaplevet Marika korábban elkészítette, és a pacalt kuktában előfőztük, ami a film alatt csendesen rotyogott. Amatőrök. (Most a Girl-s szól, ez is szép.) Ezzel a blogírással amúgy a szokottnál lassabban haladok, mert folyton ösztökélnem kell a kis rohadékot. Szerintem, fogalmatok sincs, ki ez a kis rohadék! Persze (mondtam, kedvenc szavam), erről is abisko tehet. Mindig beszervez valahova, teljesen befolyásol. Szóval, a kis rohadék, egy ellenőr... Tudjátok mit? Abisko (he-he, megint nagy kezdőbetű) blogjában van erről egy ismertető, vagy aki rögtön a közepébe akar vágni, az kattintson ide: http://www.cashfiesta.com/php/join.php?ref=KGyula1 és regisztráltassa magát. Jó, annyit elárulok, hogy ez egy pénzkereseti lehetőség az Interneten. Nincs gond vele, csak a kis rohadékot kell vegzálni. (Hopp, éppen szökésben van a kis rohadék.) Velem annyi minden történik, hogy akár egész nap blogot írhatnék (miközben a kis rohadék keresi a pénzt, de annyit - sajnos - nem keres). Ti meg szétunnátok az agyatokat... (Finom ez a Szekszárdi Kékfrankos, különösen így, sajtkockákkal. Hiába, nincs könnyű életem.) Képzeljétek, Holiday írt nekem (pontosabban válaszolt), arra is reflektálnom kéne. Holnap, este 19:00 órától a PECSA-ban TRB (Tunyogi, illetve the Rock Band) koncert. Ott a helyem. És ti? Jó, a döntést megkönnyítendő: http://www.rockband.hu/index.htm ! (Most a Beatles `62-es, hamburgi koncertjét hallgatom. Hát... Eléggé kezdők voltak még a srácok. A szólógitáros, pl. kifejezetten hamisan játszik.) Tudjátok mit! Jó éjszakát és jó hétvégét, minden kedves sztrovacseknek. Aki megmondja, hogy honnan származik a "sztrovacsek" kifejezés, annak egy sör, holnap a TRB koncerten, aki azt is tudja, hogy kinek a szájából hangzik el, plusz egy, tehát kettő. A megfejtéseket holnap, vagyis ma 15:00 óráig kérem a kgyula1101@axelero.hu E-mail címre megküldeni. Az első tíz helyes megfejtő között egy plusz whiskyt sorsolok ki. (Nem csak a szólógitár, az ének is hamis.) Sziasztok! Abisko! Neked külön! __________________________________________________ 2005. május 5. (csütörtök) MÁ` MEGINT ÍRNI KÉNE... Sziasztok! Tegnap (ami, ha jól emlékszem, valamennyire átcsúszott a mába), említettem nektek Szakály Bernadette asszonyt (vagy kisasszonyt). Ő az, akinek írtam E-mailt, ami tulajdonképpen egy nyílt levél, csak ő ezt nem tudja. Nem azért nem tudja, mert buta (bár ez, ugye fogalmilag nem kizárt), hanem azért nem, mert lövése sincs arról, hogy az E-mailt más is megkapta. Hogy ki? Hát egy csúnya bácsi, aki foglalkozására (vagy beosztására) nézve főszerkesztő, egy hetilapnál. Szakály Bernadette irodavezető, a Budafok-Tétény Önkormányzat Polgármesteri Hivatalánál. A Személyzeti és Munkaügyi Irodát vezeti és hogy mennyire jól vagy rosszul, azt ítéljétek meg, ti. Rövidre fogom, habár ez nem szokásom... Szóval, megpályáztam egy állást, az inkriminált önkormányzatnál. Persze, eszem ágában sem volt dolgozni, de példát kell mutatni az ifjabb nemzedéknek, jelesen KGergő kiskorúnak: legalább az akaratot lássa... Pontosabban: lássa, mennyire akarom, pedig nem... Komolyra fordítva (és nem szaporítva) a szót, a pályázati feltételeknek messzemenőkig megfeleltem, nem túlzás, ha azt állítom, túlképzett voltam. (Így nem lehet blogolni! Hol a Messenger, hol a Skype jelez, hol az Outlook emlékeztet valamire. Gyerekek! Egy kicsit visszafogottabban! Öregember vagyok! Így nem lehet dolgozni! Na! ) Hol tartottam? Igen. (Hát ilyen nincs! Most Mira - van, ki e nevet nem ismeri? - arról faggat, hogy miben látom a blogolás, idézem: "jóságát". Hát, kicsi, ha így percenként, meg rám...) Tehát, elküldtem a pályázatomat. (Ez fontos: Mira most jött meg Mark Knopfler koncertről, VezÉregernek átment a Rod Stewart, Bálintka és Pisti bejelentkezett.) Április 28-án 10:30 órára, meghallgatásra berendeltek az önkormányzat I. emelet 36. számú hivatali helyiségébe. Ott volt az irodavezető (kis)asszony, az aljegyző asszony és a jegyző úr. (Mira kérdezi: Miért csapkodnak villámok a nevem után, hogyan csináltam és hogy halad a mai napom. Istenem... Szeretlek, Mira! Komolyan. Ennyi virágot még abisko sem kapott.) Szóval kedélyesen elbeszélgettünk, láthatóan nagyon-nagyon örültünk, majd - miután kölcsönös nagyrabecsülésünkről biztosítottuk egymást - abban maradtunk, hogy 2-3 nap múlva értesítenek. Másnap, tehát április 29-én délben (most kaptam egy "napraforgó" animációt nem mondom meg kitől), levelet hozott a posta, pontosabban a postás, még pontosabban az egységes kézbesítő (ne röhögj, ez a hivatalos nevük). Hát lássatok csodát! Április 27-ki dátummal és postabélyegzővel, egy iktatószám nélküli, fénymásolt, "Tisztelt Hölgyem/Uram!" megszólítású fecniben (most kaptam egy E-mailt Mirától! - nagyon leleményes) elutasítottak. Anyátok! Mondom én, nem nektek, hanem nekik! Értitek, ugye! Április 27-én elhajtanak a búsba, de azért 28-ára még behívnak elbeszélgetésre... Erre mondaná volt főnököm: fasza! Drága Hofi pedig: "Hogy mik vannak? Az ember csak kapkodja a fejét." Annyi minden történt, rengeteg dolgot szerettem volna veletek megosztani... Holnap. Jó? Ja, elfelejtettem, hogy miért akadtam ki az egész pályázati ügyön. Szakály Bernadette (kis)asszonytól így búcsúztam: "...az értesítés dátuma és a berendelésem időpontja közötti ellentmondás arra enged következtetni, hogy a kiírt állásokra - a bizonyossággal határos valószínűséggel - volt már jelöltjük. Akkor, mire volt ez jó, tessék mondani?!" Gondolom, értitek... __________________________________________________ 2005. május 4. (szerda) BLOGOT KÉNE ÍRNOM... Lassan beköszönt a holnap (jó, beköszönteni az ősz szokott) és akkor már ma lesz, de még egy betűt sem írtam (ejtettem) kedves naplómba. Mentségem, persze akad elég (hopp, megtaláltam a szemüvegem, ettől kezdve minden világos), például: sok a tanulnivalóm, rengeteg a munkám, családi kötelezettségeim vannak (csak Marika meg ne tudja, hogy létezik ilyen), fáradt vagyok, nem vagyok túl szomjas... Ezek a kifogások, tulajdonképpen egyenként és összességükben is megállják a helyüket, de az igazság az, hogy eleddig Csabai Pisti barátommal fedeztük fel a Skype örömeit. Tök buli: ő kiválóan hallott engem és meg nem hallottam őt. Ez az első stáció. Ő kiválóan hallott engem és kiválóan hallotta saját hangját a hangszórójában, én továbbra sem hallottam semmit (ez volt a második stáció, ha magatoktól nem találtátok ki). Harmadik stáció (nehogy eltévesszétek): kiválóan hallottam őt, én meg nála (be)gerjedtem. Negyedik stáció: próbálom idézni... "Dugdosok... A kurva... Na hall... Mi a franc... (recsegés, ropogás)..." Szóval így ment egy darabig, aztán abban maradtunk, hogy holnapra átnézi... Ma azt szerettem volna elmesélni, hogyan lett - abisko hathatós segítségével - profilom, és milyen E-mailt küldtem Szakály Bernadette asszonynak (ez tulajdonképen egy nyílt levél, de ő még nem tudja). Arról is szóltam volna, hogy egész nap (jó, ez kissé túlzás) a NET-en lógok, ezért, szerintem úgy kirúgnak a vizsgán, hogy föld körüli pályára állok. Meg rengeteg érdekes, említésre méltó dolog történt még... Ezt, azonban ma már nem tudjátok meg. Majd holnap, feltéve ha... Jó éjszakát! __________________________________________________ 2005. május 2. (hétfő) ESTI SÉTA UTÁN, AVAGY A BLOGOM TÖRTÉNETE A dolog úgy kezdődött, hogy abisko (direkt kis betűvel) megkérdezte: olvastad-e a blogomat? Pontosabban a 7.0-s MSN Messenger feltelepítésével kezdődött, de ez itt nem a reklám helye. Nem igazán tudtam, mi az a blog. Aztán, egyik kedvenc hetilapomban (és ez megint nem a reklám helye, tehát nem mondom meg, hogy a 168 Óráról van szó) olvastam, az USA-ban mennyire népszerű a blogírás. Tehát, ez egy elektronikus napló, amit az Interneten jól közzé lehet tenni. Szóval, miután a dolog elkezdődött, úgy ahogy elkezdődött (tudjátok, abisko, blog, stb.), én is feltelepítettem a 7.0-s nem a reklám helyét. Sőt, még KGergő kiskorúnak is. Aztán sokáig nem történt semmi, néha-néha beleolvastam abisko blogjába. Tegnap délelőtt, Messengerileg összeakadtam Liszyvel (ritkán fordul elő, ő is nagyon elfoglalt). Valahogy a blogírásra terelődött a szó... Liszy végül segített nekem ezt msn.spaces-t megcsinálni. (Köszönöm Liszy!) Tovább nem jutottunk, mert majálisra mentünk KGergő kiskorúval (Marika később jött utánunk), de megbeszéltük, hogy este, 21:00 óra körül keressük egymást, folytatjuk a bevezetés a blog rejtelmeibe című továbbképzést (vagy képzést). Na, ebből nem lett semmi! Ugyanis este nem voltam már szomjas, olyannyira nem, hogy még a gépemet sem kapcsoltam be (ha be lett volna kapcsolva, akkor meg nem kapcsoltam volna ki). Így jártam. Ma, Liszynek mea maxima culpa: feltártam a valós tényeket, megbeszéltük, hogy este, 21:00 óra után, stb. (úgy látszik, ez egy bűvös időpont). Az esti séta kissé elhúzódott. KGergő éhes volt (vacsora után nem semmi), én szomjas, Marika pedig egészen jól viselt mindkettőnket. Drága Liszyt nem volt már arcom zaklatni. De mi legyen a bloggal? Addig-addig kattintgattam, amíg valahogy feljött ez az oldal. Összeszedtem vissza fogottan fogalmazva sem erős angol tudásomat, aztán, úgy tűnik, hogy blogot írok. A baj csak az, hogy irodalmi emlékeim sincsenek arról, hogyan jutottam el idáig. Most lesz egy "Add photos" aztán "Publish Entry", megiszom a maradék sörömet, letusolok, egy kisit olvasgatok... Persze, most okkal-joggal kérdezhetnétek, miért "Esti séta után..." a címe ennek a kis naplórészletnek. Hát mert esti séta után íródott. Most megnézem, abisko hogy szokta befejezni... Pillanat... Hát, nagyjából így, mint én. Utóirat: a fotó valahogy nem jön össze. __________________________________________________ 2006. február 5. (vasárnap) 23:28 Harcos üdvözletem! Ma semmi különös nem történt. Délelőtt 10:00 óra körül ébredtem, Marika addigra megfőzte a kávét. Most kivételesen ő hozta ágyba. A délelőtt maradék részét munkával töltöttem, pontosabban majd` 15:00 óráig dolgoztam. Közben Skype-n kommunikáltam Nagyanyóval (nem igazi nagymamám, abisko fórumában találtunk egymásra, később elmagyarázom), megbeszéltük az MSN Messenger 7.5-s verziójának telepítését. Hogy családom ez idő alatt mit csinált, ne kérdezzétek. Ők békén hagytak engem, én meg őket. (Gergő valószínűleg szokásos vasárnapi tévé előtti fetrengését adta elő, de az is lehet, hogy számítógépezett, Marika pedig tett-vett, az sem kizárt, hogy vásárolni ment. Szeret. Vásárolni. Meg engem is. Talán. Még. Vagy ki tudja.) Arra mindenesetre emlékszem, hogy elköszöntek: Szia papi, az uszodában találkozunk. Szóval, fél négy magasságában az uszodában találkoztunk, ott derült ki, hogy előtte a Józsefvárosi Piacon is voltak (ez pedig Gergő mániája). Szauna, úszás, szauna úszás (többre nem volt idő), majd irány mihozzánk. Marika hazament vacsorát melegíteni, mi Gergővel benéztünk Jani bácsi tékájába. Én szoláriumoztam, Gergő pedig Jani bácsit vegzálta (ezt remekül tudja csinálni). Szolárium után kicsit beszélgettünk, megérkezett Laci barátom is, Gergő kaparós sorsjegyért könyörgött, de hiába (végén saját pénzéből vett egyet, de a Donald kacsás újságot nem úsztam meg). Fél nyolckor vacsoráztunk (gulyás leves, roston sült tonhal, fűszervajas, párolt vegyes zöldség). Gergő a leves után természetesen valami műkaját evett... (Nem tudom, ki nevelte három éves koráig.) Este megnéztünk egy filmet, Rajzás volt a címe. Sáskajárásról és a hős amerikai népről szólt. Újabb agyhalál, szerintem annyi agysejtem pusztult el, mintha megittam volna egy liter pálinkát. Én vagyok a barom, annyiszor megszívtam már... Film után Gergőt leküzdöttük (annak kedvéért, akinek nincs, és nem volt prepubertás korú gyermeke: ágyba parancsoltuk). Marika fürdőszobába vonult (már alszik), én a gép előtt ülök és harcos üdvözletemet küldöm... Mi volt még... Ja, igen. Beszéltem a könyvelőmmel... Ez olyan nagyképűen hangzik. Aki könyvel nekem, és az adóügyeimet intézi (sok dolga amúgy nincs velem), a barátom felesége, tehát a barátnőm, az Andi. Szóval, beszéltem Andival telefonon, muszáj egyet randevúzni a jövő héten. Holnap rengeteg dolgom lenne. Be szeretném fejezni a könyvsorozatom első füzetét (fejben kb. három éve írom), orvoshoz kéne menni (mindenféle laborvizsgálat, november óta lejárt a jogosítványom), az APEH kirendeltségét is útba kellene ejteni (nyomtatványok a bevalláshoz, ezek a vezér-idióták nem küldtek, mert tavaly Interneten adtam be...), aztán kórház, anyám. Na, oda végképp gyűlölök menni! A könyvemről csak annyit: nem megírni volt nehéz, hanem kiadót találni lesz feladat. (Ezt egyszer majd kifejtem.) Jó éjszakát, bloggerek. Jut eszembe: nem tudom, hogyan lehet hozzászólni a blogomhoz. Tudtok segíteni? Majd` elfelejtettem! Egy fénykép rólam:. Király, igaz? __________________________________________________ 2006. február 4. (szombat) 21:47 Megint csak itt esz a fene! Kis ideje érkeztünk haza. Vendégségben voltunk, Pisti barátomnál. Pontosabban limitált lakásszentelőn. (Limitált, mert szerintem nem mindenki volt ott, akinek ott kellett volna lennie.) A lakás is limitáltan kész, mert pl. tűzhely nincs, bútorzata hiányos. De akkor is lakás, Pisti első önálló lakása. Negyvenévesen, ugye, már illik (anyagilag meg annyi, szegény Pistinek). Szóval, beszélgettünk a világ dolgairól és pizza-hegyeket rendeltünk. A tűzhely hiánya miatt. Ügynököltünk is. Most megint ez a sláger. Egy kicsit csípi a szemem ez a dolog, a mi Szabó Istvánunkkal. Most akkor van ügynök és létezik ügynökebb? Rossz ügynök, jó ügynök, Szabó István? Ez a sorrend. Lehetséges más kategorizálás is: jelentett és nem jelentett. Ha jelentett, akkor az sem mindegy, hogy mit. Ugye. Mert most, lánglelkét kibontva, egy emberként áll mellette négy vagy öt volt osztálytársa. És a többi, akik már nem élnek? Ha mellé állnak, már nem számít az ügynök múlt? Akkor én Vikidál, Som, illetve Eszterházy és Pokorni apukája mellé állok. Érzitek? Máris kisebb a vétkük. Na ugye! Szerintem, alapvetően két kategóriát, esetleg hármat lehet megkülönböztetni: 1. terhelő alapon szervezték be (ez mint tudjuk, egyfajta kényszer volt, persze, előfordult, aki ennek hatására sem állt kötélnek), 2. lojális/hazafias alapon vagy 3. anyagi/egyéb érdekeltség miatt működött együtt. Ennyi. Olyan kategória, hogy terhelő alapon beszervezett művészeti életünk kimagasló személyisége nincs. Komolyan mondom. Nehogy má` szentté avassuk. Kisírom a két szemem... __________________________________________________ 2006.02.04. (szombat) 12:57 Sziasztok! Úgy néz ki, hogy valóban megnyitottam. Törölni nem volt mit. Harcos üdvözletem mindenkinek. Egy kicsit még elbabrálok blogom arculatával. Nem lesz könnyű feladat, ugyanis egy hangyányit be vagyok oltva az ilyesmi ellen. Majdnem beszúrtam egy képet magamról (csakhogy ne legyen olyan jó napotok), de valami arra enged következtetni, hogy előbb talán fel kellene tölteni a fényképalbumot. KGyul@ __________________________________________________ 2006.02.04. (szombat) 13:32 Újból itt vagyok! Túl vagytok már az ebéden? Remélem, a desszerten is! Kicsit töltögettem a fényképalbumot. Azt már látom, hogy le kell csökkenteni a képek méretét (egy újabb testidegen feladat), mert előbb-utóbb tele lesz a tárhely. Nem elrettenni! Itt egy kép rólam. Ez már csökkentett, pontosabban kivágott. Íme: ez vagyok én. A kép Domboriban készült, 2005. augusztusában. Ez a legnormálisabb kép rólam. A minap, az önéletrajzomhoz kellett egy képet mellékelni (feltölteni). Gondban voltam. KGyul@ __________________________________________________






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!